Az előző bejegyzésemből megtudhattátok, hogy milyen szerepet játszottak a török kávéházak az Oszmán Birodalom társadalmi életében és említésre került az igazi török fekete leves is, az a parázson készülő kávé, mely zaccot hagy a csésze alján és e zaccból az idősebb generációk még jósolni is tudnak.
Az őszi szürke hétköznapokon egyre inkább visszahúzódunk a már megszokott, otthonos bárjainkba vagy a gombamódra szaporodó újhullámos kávézókba, ahol teljesen abszurdnak tűnő eszközökkel főzik, áztatják, szűrik és még ki tudja mit csinálnak a kávénkkal.
Tudtátok, hogy a világ legrégebbi desszertje Törökországban nemzeti eledel? Nem? Hát akkor vagy pattanjatok fel a következő gépre és irány Isztambul egy kóstolóra, vagy próbáljátok meg elkészíteni magatok otthon!
Az édesség és a desszert szavak, bátran állíthatom, hogy mindenki számára szinonimái a boldogságnak és az élvezetnek, főleg, hogy már napjainkban a megannyi mindenmentes, mégis finom sütemények azokat is megmentik az édesség nélkülözésétől, akik valamilyen egészségügyi okból nem élvezhetik bármelyik sarki cukrászda kínálatát.
Gondoltam, kezdem egy történelmi bevezetéssel ezt a posztot, hogy hány száz évvel ezelőtt és hogyan került hozzánk a török paradicsom néven is ismert padlizsán, de inkább belevágok a közepébe és megosztom veletek azt a számomra meglehetősen meglepő tényt, hogy a fiú padlizsán finomabb, mint a lány padlizsán!
Bár sajnos az EB maradék meccsein már nem kiabálhatjuk torkunk szakadtából, hogy hajrá magyarok, de azért mégiscsak HAJRÁ MAGYAROK, VAN EGY CSAPATUNK! 🙂
Az elmúlt napokban egy fantasztikus könyvbe vagyok egészen belefeledkezve. Váncsa István “Lakoma” című könyvéről van szó, melyben a görög, török, ciprusi, libanoni, egyiptomi, marokkói, tunéziai és máltai konyhák fantasztikus színességét tárja elénk.
Festett tojások, nyuszik, csibék, kalács és sonka.. No hát ezek közül az utolsó kivételével mindent megtalálhatunk Isztambulban (talán még az utolsót is, ha nagyon keressük:)).
Ígéretem szerint minden hónapban megosztok veletek egy receptet és most az egyik legmenőbb török street-foodra, a lahmacunra (lahmadzsún) esett a választásom.
Többezer éves történelem, számos civilizáció nyoma, húsos, erősen fűszeres ételek, szárított, töltött zöldségek, forró nyár, jeges tél..
