Itt a hétvége és úgy néz ki, hogy jó idő ígérkezik, így aki megteheti még kiülhet a kertbe/teraszra falatozni és élvezni az indián nyarat. Ilyenkor senkinek nincs kedve órákat eltölteni a konyhában főzőcskézéssel, ugyanakkor jól esik, ha még tudjuk élvezni egy kicsit a nyári zöldségeket!
Ha mondanom kéne egy olyan közösségi helyet, mely leginkább magába sűríti az isztambuli életérzést, akkor kétségkívül a meyhanék lennének azok.
Törökországot mindig is színessége és a benne található különösen nagy ellentétek miatt szerettem. Emlékszem, az első dolog, amit megfogalmaztam vele kapcsolatban, hogy milyen fantasztikus, amikor egy ország egyszerre tud ennyire modern lenni és ugyanakkor megőrizni a szokásait is.
Festett tojások, nyuszik, csibék, kalács és sonka.. No hát ezek közül az utolsó kivételével mindent megtalálhatunk Isztambulban (talán még az utolsót is, ha nagyon keressük:)).
Hát igen.. ízlések és pofonok! Valaki tisztán, valaki tejszínűen, valaki dalolva, valaki beszélve, valaki sajttal, valaki hallal… valahogy így vannak a törökök a rakıivással.
