Gasztrosztorik
Ittak-e a szultánok forró csokit?
Mikor egy újabb bejegyzés témáján gondolkoztam, rájöttem, hogy nem igazán tudok arról semmit, hogy a törökök mióta élvezik ennek a finomságnak a boldogító hatását…
2017.12.04.
Mikor egy újabb bejegyzés témáján gondolkoztam, rájöttem, hogy nem igazán tudok arról semmit, hogy a törökök mióta élvezik ennek a finomságnak a boldogító hatását…
Isztambulban az éttermek között az első úttörő, vöröshúsmentes és elsősorban növényi ételek kínáló étterem a Zencefil volt.
Ha mondanom kéne egy olyan közösségi helyet, mely leginkább magába sűríti az isztambuli életérzést, akkor kétségkívül a meyhanék lennének azok.
Mit ihattak a törökök a középkorban, mikor mi magyarok leginkább borral vagy valami ahhoz hasonló “szőlőlével” oltottuk a szomjunkat?
Mi egyszerűen keményítőt használunk, a paleo diétát követők konjac lisztet, a törökök pedig megvagdosnak egy fát és annak könnyével sűrítik a pudingjaikat. Honnan származnak ezek a kis kristályoknak tűnő cseppecskék és miért elmaradhatatlan kelléke a török gasztronómiának?
Ezeken a -20 fokos napokon az ember nem vágyik másra, mint hogy egy bögre forró teával üljön a kandalló mellett és még csak véletlenül se kelljen kimozdulni, akármennyire is barátságosnak is tűnik a ragyogó napsütés.
Boza. Egy ősrégi ital, melynek története több ezer évvel ezelőttre, Mezopotámiába vezethető vissza és melynek megítélése legalább annyira megosztó volt, mint anno a kávéé, hiszen egyszer betiltották, egyszer nagy kedvenccé vált.
Az előző bejegyzésemből megtudhattátok, hogy milyen szerepet játszottak a török kávéházak az Oszmán Birodalom társadalmi életében és említésre került az igazi török fekete leves is, az a parázson készülő kávé, mely zaccot hagy a csésze alján és e zaccból az idősebb generációk még jósolni is tudnak.
Az őszi szürke hétköznapokon egyre inkább visszahúzódunk a már megszokott, otthonos bárjainkba vagy a gombamódra szaporodó újhullámos kávézókba, ahol teljesen abszurdnak tűnő eszközökkel főzik, áztatják, szűrik és még ki tudja mit csinálnak a kávénkkal.
Kézműves sör..nem egy olyan gasztronómiai kategória, amiről első körben Törökország jutna eszembe.