Csicseriborsó…az egyik megkerülhetetlen alapanyag Törökországban, amit fogyasztanak köretként pl. rizzsel vegyítve, sok hagymával és fűszerrel tökéletes vega főételként, pépesítve falafelként vagy hummuszként, de elmaradhatatlan része a teázásnak is.
Törökország a világ egyik legnagyobb termesztője ennek a rendkívül igénytelen kis növénynek, ami gyakorlatilag bármilyen talajban elél, sőt, mivel megköti a földben a nitrogént, ezért különösen jó más növényekkel vetésforgóban termeszteni. Gyönyörű fehér és lila virágai, melyek az áprilisi vetés után 1-2 hónappal már kibomlanak, kicsi csomagokká alakulnak át, melyek aztán kinyílva felfedik a bennük rejlő 2-3 csicseriborsó magocskát.
Számos botanikus és növénygenetikus vizsgálta már az anatóliai növények génállományát, illetve raktároztak el génbankoknak akár több ezer éves növényleleteket. Szíriában, nem messze a török határtól nemrégiben találtak olyan csicseriborsó maradványokat, melyek i.e. 9000-ből származnak, amikor is a Termékeny Félholdban (mai Dél-Anatólia, Dél-Kaukázus, Észak-Szíria, Észak-Irak, Irán egy része, Libanon és Egyiptom) már egyre elterjedtebb volt a mezőgazdasági termelés, főleg olyan egyszerű növények termesztése, mint az árpa vagy a búza. A csicseriborsó, majd később olyan hüvelyesek, mint bab, lencse és zöldborsó termesztése is rendkívül gyorsan terjedt Nyugat-Ázsiában, hiszen magas fehérje-tartalmuk miatt rendkívül fontos elemei voltak az őskori közösségeknek. A csicseriborsó magas fehérjetartalma mellett magnéziumot, kálciumot, vasat, cinket, foszfort, szelént, B6 és E vitamint is tartalmaz, így napjainkban is javallott mindennapi étkezésünkbe való beépítése.
Ezeknek az értékes kis gömböcskéknek nemcsak az étkezésben volt fontos szerepe, az oszmán időkben még a divatra is hatással voltak. Akkoriban ugyanis az elit társadalmi rétegek nagy előszeretettel viseltek törtfehér/homokszínű, akkori nevén nohudî színű ruhákat, mely szó a csicseriborsó török nevéből, a nohutból származik.
Érdekessége, hogy fogyasztása egyaránt elterjedt a gazdagok és szegények körében is. Minden ünnepségnek főszereplője volt, legyen szó egy vidéki esküvőről vagy a szultáni szeráj egy világraszóló eseményéről. Nem lehetett ez másképp Szulejmán szultán két fiának Beyazıt és Cihangir körülmetélési ünnepségén sem. A korabeli feljegyzések szerint több mint 1 tonna csicseriborsót használt fel a szultáni palota konyhája az ünnepi piláf elkészítéséhez, melyet a nép körében osztottak szét. Vajon hány tonna rizst főztek meg ehhez?!
A csicseriborsós piláf csirkével ma is az egyik legkedveltebb street food, gurulós kocsikról árulják az idős bácsik ezt a végtelenül egyszerű ételt. Első hangzásra egy elég íztelen kombinációnak tűnhet, de ezeknek a bácsiknak van valami titkuk, amit persze elárulni nem hajlandóak és amitől igazán ízletessé válik ez az étel.
És azt tudtátok, hogy még a cider ősi formája is a csicseriborsóhoz köthető? Utóbbi ugyanis gyorsan fermentálódik, elég csak meleg helyen egy kis tálka vízben magára hagyni. Ezt őseink is gyorsan felfedezték és hamar készült is belőle alkoholos ital, de használták savanyúságok készítéséhez is – nagyban hasonlít a mi kovászolós technikánkhoz. Mi több, készítettek belőle csicseriborsó élesztőt is, ami fantasztikus adalékanyaga lehet a kenyérnek, kekszeknek, melyek sokkal hosszabb ideig eltarthatóak ennek a készítési módnak köszönhetően. És, hogy mennyire sokoldalú növényről van szó, jól mutatja, hogy még joghurt készítéséhez is elegendő volt egy kicsi ebből az élesztőből.
És végül szót kell ejtenünk a legutolsó sarki kisboltban is megtalálható nassolnivalóról, a leblebiről, ami nem más, mint pörkölt csicseriborsó számtalan fajta ízesítéssel. Már az oszmán időkben rendkívül népszerű volt, a 17. században állítólag Konstantinápoly 100 leblebi üzletében több mint 400 dolgozót foglalkoztattak. Ízesítés nélkül kötelező kísérője a boza nevű téli italnak, sósan kiváló egy pohárka tea mellé, sokszínű cukros mázzal bevonva a gyerekek kedvence, egy korábbi posztomban említett sakızzal (egy fa kérgének nedve) ízesítve pedig a rakı nevű ánizspálinka tökéletes kiegészítője.
Alább pedig egyik kedvenc csicseriborsós receptem! Ha ti is megéheztetek, fogjatok hozzá, max negyed óra és kész van! 🙂
Nohutlu Yahnisi
Hozzávalók:
1 ek olaj
2 lilahagyma
4 gerezd fokhagyma
2 tk koriandermag
1 tk római kömény
1 tk édesköménymag
1 tk török pirospaprika vagy chili
2 tk barnacukor
2 doboz konzer csicseriborsó
1 doboz paradicsom
1 kis csokor petrezselyem
1 marék bébispenót
Vágjuk fel vékony szeletekre a hagymát és fokhagymát, kezdjük el pirítani forró olajon, majd szórjuk meg cukorral, hogy a hagyma karamellizálódjon. Dobjuk rá a fűszereket, majd mikor a hagyma már megbarnult, jöhet rá a csicseriborsó és a paradicsom is. Sózzuk, borsozzuk és dobjuk bele az apróra vágott petrezselymet és a bébispenótot. Főzzük még 1 percig, hogy a spenót összeessen és kész is!
Húsmániások hagyják ki a spenótot és tegyenek bele helyette néhány karika fűszeres kolbászt még az elején, hogy a kisülő zsír átadja az ízét az ételnek!
Jó étvágyat!