Akármilyen gazdag is Törökország street food választéka, sajnos itthon ebből mi csak a dönerrel találkozhattunk és általában annak sem a legjobb változatával.. De jelentem van alternatíva!
Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én akárhányszor elutazom külföldre, mindig bajban vagyok, hogy melyek vajon a leghitelesebb források, ha tippeket szeretnék gyűjteni ahhoz, hogy hova menjek enni/inni/szórakozni?
A tél kellős közepén, mikor már rég elmúlt a karácsony, sőt, az azt követő diétán is túl vagyunk, de messze még a tavasz, a nyári utazások meg pláne…
Az elmúlt hetek pulyka-hal-bejgli-lencse-malac túladagolása után évkezdő posztként valami könnyed témát szerettem volna eredetileg választani…
Mikor egy újabb bejegyzés témáján gondolkoztam, rájöttem, hogy nem igazán tudok arról semmit, hogy a törökök mióta élvezik ennek a finomságnak a boldogító hatását…
Töltött káposzta, töltött paprika, töltike, sőt, kolbász! Be kell valljuk, mi sem vagyunk különbek török barátainknál, imádunk tölteni, zöldségbe zöldséget, zöldségbe húst, húst bélbe és így tovább!
Bármerre is jártok Törökországban, még a mai napig számos helyen láttok gurulós kis kocsikat, melyekről finomabbnál finomabb csemegék kacsintgatnak rátok.
Nektek mi az az egyetlen íz, ami bármikor a nyarat juttatja eszetekbe? Nekem egész biztosan a görögdinnye!
Isztambulban az éttermek között az első úttörő, vöröshúsmentes és elsősorban növényi ételek kínáló étterem a Zencefil volt.
“Dehogy, ebben az ételben nincs hús.. csak csirkével készült! Ja, hogy vegetáriánus vagy?! Kiszedegetjük belőle a húsdarabokat, semmi gond!.. Ja hogy, nem csak szimplán diétázol, hogy formába gyere, hanem meggyőződésből nem eszel húst?? Nem értem…”
