Gasztroarcok
Ibolya a rózsák földjén…
Ahogy ígértem, minden hónapban egy olyan személyt mutatok be, aki valamilyen szempontból kapcsolódik a török gasztronómiához.
2016.02.15.
Ahogy ígértem, minden hónapban egy olyan személyt mutatok be, aki valamilyen szempontból kapcsolódik a török gasztronómiához.
Hát igen.. ízlések és pofonok! Valaki tisztán, valaki tejszínűen, valaki dalolva, valaki beszélve, valaki sajttal, valaki hallal… valahogy így vannak a törökök a rakıivással.
2009-ben, miután végeztem az egyetemen, Eskişehir városban töltöttem 2 hónapot szakmai gyakornokként egy magánnyelviskolában. Egyik nap az iskolaigazgató meghívta magához az összes külföldi dolgozót vacsorára.
Tarhana és tarhonya.. vajon mennyi köze van annak a két ételnek egymáshoz, melyeket ez a két hasonló szó takar?
Kóstolnak, ízlelnek, szagolnak, kevernek-kavarnak, járják a piacokat vagy maguk termesztenek, mosolyogva fogadnak minket, kínálnak, mesélnek, felszolgálnak, szerveznek, bonyolítanak…
Többezer éves történelem, számos civilizáció nyoma, húsos, erősen fűszeres ételek, szárított, töltött zöldségek, forró nyár, jeges tél..
Az előző bejegyzésben már szó esett a forralt borról és a gesztenyéről, de minél több bejglit látok a cukrászdákban és fenyőfákat az út szélén, annál többször elgondolkozom azon, hogy vajon milyen lehet Törökországban karácsonyozni?
Míg Budapesten a forralt bor és a kürtőskalács édes illata terjeng szinte minden utcában, a török városoknak is megvannak a jellegzetes téli ízei és illatai.
Çarşıdan aldım bir tane, eve geldim bin tane, vagyis a piacon vettem egy darab, hazaértem ezer darab.
Isztambul ázsiai oldala méltatlanul elhanyagolt a turisták körében, pedig minden negyede egy-egy kis ékszerdoboz, mely megannyi meglepetést rejt magában.