Gránátalma, csirke, dió, fahéj! Micsoda illatok és ízek! Savanykás és édes, roppanó és szétomló, a friss gránátalma magok pedig mint a kis drágakövek csillognak a tányérunkon!
Ezeken a -20 fokos napokon az ember nem vágyik másra, mint hogy egy bögre forró teával üljön a kandalló mellett és még csak véletlenül se kelljen kimozdulni, akármennyire is barátságosnak is tűnik a ragyogó napsütés.
Karácsonyfa, csillogó-villogó díszek a nagyvárosok utcáin, Télapó és új év. A törökök többsége számára nem igazán tiszta, hogy mi a különbség a karácsony és az új évi ünnep között, számos család muszlim létére fát állít, sőt az elvetemültebbek még karácsonyi dalokat is hallgatnak. 🙂
Egy héttel karácsony előtt már bizonyára mindenki ünnepi lázban ég, írja a méteres bevásárlólistákat, rója a piacokat. Miközben válogatunk az ezerszínű zöldségek és gyümölcsök között, sajnos manapság elsétálunk az egyik legsokoldalúbb és legegészségesebb gyümölcs, a birsalma mellett.
Boza. Egy ősrégi ital, melynek története több ezer évvel ezelőttre, Mezopotámiába vezethető vissza és melynek megítélése legalább annyira megosztó volt, mint anno a kávéé, hiszen egyszer betiltották, egyszer nagy kedvenccé vált.
Törökországot mindig is színessége és a benne található különösen nagy ellentétek miatt szerettem. Emlékszem, az első dolog, amit megfogalmaztam vele kapcsolatban, hogy milyen fantasztikus, amikor egy ország egyszerre tud ennyire modern lenni és ugyanakkor megőrizni a szokásait is.
Döner kebap, tantuni, lahmacun… Három szendvics melyből az első már meghódította a világot, de gyanítom, hogy a többi is elnyeri hamarosan méltó helyét a street food világában.
Az őszi szürke hétköznapokon egyre inkább visszahúzódunk a már megszokott, otthonos bárjainkba vagy a gombamódra szaporodó újhullámos kávézókba, ahol teljesen abszurdnak tűnő eszközökkel főzik, áztatják, szűrik és még ki tudja mit csinálnak a kávénkkal.
Tudtátok, hogy a világ legrégebbi desszertje Törökországban nemzeti eledel? Nem? Hát akkor vagy pattanjatok fel a következő gépre és irány Isztambul egy kóstolóra, vagy próbáljátok meg elkészíteni magatok otthon!
Egyre kevesebb gyerek locsolkodik Húsvétkor vagy játszik betlehemest Karácsonykor… Sajnos ezt teszi velünk sokszor a nagyváros.. Rohanás, személytelenség, összevisszaság – akármennyire is szeretünk Budapesten vagy más nagyvárosban élni, valahogy a vidéki nagyszülőknél töltött ünnepek hangulatát sosem tudjuk elfelejteni és mint valami varázslatos eseményre gondolunk vissza ezekre a napokra.
