Füge. Nem tudom eldönteni, hogy szép-e ez a szó. Ugyanakkor minden bizonnyal szebb mint az angol fig, de számomra a török incir (indzsir) szót nem tudja lekörözni. De minek is beszélek magáról a szóról, mikor kimondatlanul, némán is ez a második legszebb gyümölcs a gránátalma után. Szerintem:)
Ti mikor ettetek utoljára egy igazán finom Esterházy-tortát vagy képviselő fánkot? És macaront vagy paleo sütit? Fogadjunk, hogy az utóbbiakra inkább vissza tudtok emlékezni.
Az édesség és a desszert szavak, bátran állíthatom, hogy mindenki számára szinonimái a boldogságnak és az élvezetnek, főleg, hogy már napjainkban a megannyi mindenmentes, mégis finom sütemények azokat is megmentik az édesség nélkülözésétől, akik valamilyen egészségügyi okból nem élvezhetik bármelyik sarki cukrászda kínálatát.
Mióta 2005-ben első alkalommal Törökországban jártam, azóta ámulok és bámulok, hogy bár első ránézésre meglehetősen különbözőnek tűnnek a magyarok és a törökök, mégis a kis részletekben mennyi hasonlóság fedezhető fel. Az újabb bejegyzésemhez cikkeket olvasva tettem egy újabb felfedezést és azt hiszem, most már tényleg el kell fogadnom azt, hogy mi testvérnépek vagyunk, ahogy azt a törökök állítják. 🙂
Gondoltam, kezdem egy történelmi bevezetéssel ezt a posztot, hogy hány száz évvel ezelőtt és hogyan került hozzánk a török paradicsom néven is ismert padlizsán, de inkább belevágok a közepébe és megosztom veletek azt a számomra meglehetősen meglepő tényt, hogy a fiú padlizsán finomabb, mint a lány padlizsán!
Sajtok, olívabogyó, zöldségek, omlettek, marhából készült kolbász, lekvár, méz, tejszín, török tea és kávé, napsütés, baráti beszélgetések, sirályok hangja a magasban.
Bár sajnos az EB maradék meccsein már nem kiabálhatjuk torkunk szakadtából, hogy hajrá magyarok, de azért mégiscsak HAJRÁ MAGYAROK, VAN EGY CSAPATUNK! 🙂
Mikor a főzőkurzuson a tanítványaim meglátják, hogy hány kiló cukrot és/vagy tejszínt fogunk használni 1-1 török édességhez, rendszerint felmerül a kérdés, hogy ekkora kalóriabevitel mellett hogyan maradnak a törökök vékonyak?
Felmerülhetne a kérdés, hogy miért is szentelek egy bejegyzést pont a böjt havának, mikor egy gasztroblog pont hogy az evésről kéne, hogy szóljon.
Egy újabb közös pont a magyar és török gasztronómiában: heréből készült ételek. És, hogy mikor eszméltem erre rá? Pünkösd vasárnap, mikor Veresegyházán az ország egyik (szerintem) legjobb éttermében kakashere pörköltet eszegettünk az UNESCO Török Nemzeti Bizottságának elnökével.
