Receptek
Egy desszert Noé bárkájáról!
Szeptember 30-án volt ebben az évben Asure napja, amely Noé legendájához kötődik, mégis leginkább muszlim országokban emlékeznek erre a napra egy szép közösségi szokással.
2017.10.08.
Szeptember 30-án volt ebben az évben Asure napja, amely Noé legendájához kötődik, mégis leginkább muszlim országokban emlékeznek erre a napra egy szép közösségi szokással.
Megkezdődött a Ramadán, a muszlimok egy hónapig tartó böjtje. Múlt évben írtam róla, hogy bár napközben a muszlim hívők nagy része igyekszik betartani a böjt előírásait és nem eszik, nem iszik, ahogy lemegy a nap, olyan különleges ételek kerülnek az asztalra, melyeket az év más szakában nem vagy csak elvétve készítenek.
Ez alkalommal egy rendhagyó bejegyzést olvashattok, ugyanis kivételesen nem a török gasztronómiát szeretném bemutatni nektek, hanem azt, hogy hogyan húsvétoztunk drága török barátainkkal Isztambulban!
Mit ihattak a törökök a középkorban, mikor mi magyarok leginkább borral vagy valami ahhoz hasonló “szőlőlével” oltottuk a szomjunkat?
Karácsonyfa, csillogó-villogó díszek a nagyvárosok utcáin, Télapó és új év. A törökök többsége számára nem igazán tiszta, hogy mi a különbség a karácsony és az új évi ünnep között, számos család muszlim létére fát állít, sőt az elvetemültebbek még karácsonyi dalokat is hallgatnak. 🙂
Tudtátok, hogy Szulejmán külön konyhát építtetett a Topkapi Palotában, ahol kizárólag édességek, legfőképpen több tucat fajta helva készült?
Tudtátok, hogy a világ legrégebbi desszertje Törökországban nemzeti eledel? Nem? Hát akkor vagy pattanjatok fel a következő gépre és irány Isztambul egy kóstolóra, vagy próbáljátok meg elkészíteni magatok otthon!
Egyre kevesebb gyerek locsolkodik Húsvétkor vagy játszik betlehemest Karácsonykor… Sajnos ezt teszi velünk sokszor a nagyváros.. Rohanás, személytelenség, összevisszaság – akármennyire is szeretünk Budapesten vagy más nagyvárosban élni, valahogy a vidéki nagyszülőknél töltött ünnepek hangulatát sosem tudjuk elfelejteni és mint valami varázslatos eseményre gondolunk vissza ezekre a napokra.
Elindultak Mekkába a muszlim hívők – az életükben egyszer kötelező – zarándoklatra, török barátaim sorra mosolygó báránykákat posztolnak ki facebookon, miközben vagy vidéki házukban sajátkezűleg vágják le az állatokat vagy a nagyvárosokban bérvágásra fizetnek be. De hogy mi történik tulajdonképpen és mi ennek a gasztronómiai vonatkozása?
Felmerülhetne a kérdés, hogy miért is szentelek egy bejegyzést pont a böjt havának, mikor egy gasztroblog pont hogy az evésről kéne, hogy szóljon.