Török reggeli…mindig nagy vágyakozással gondolok azokra az élményeimre, amikor Isztambulban reggeliztem a barátaimmal! Mintha megállna az idő.. senki nem rohan a dolgára, nem jár azon az esze, hogy sietnie kéne, mert otthon még várja a házimunka vagy egyéb más teendők.
Nyár, napsütés, Isztambulban egy tengerparti kis vendéglőben ülök és körbeleng a faszénen sült hal és a sós víz illata. No igen, miről másról is álmodoznék, mikor már hetek óta kinn nappal is -10 fok van..
Mikor a főzőkurzuson a tanítványaim meglátják, hogy hány kiló cukrot és/vagy tejszínt fogunk használni 1-1 török édességhez, rendszerint felmerül a kérdés, hogy ekkora kalóriabevitel mellett hogyan maradnak a törökök vékonyak?
Isztambul, Európa, Galata.. itt folytatódott a kalandozás s második napon! Régi nevén Pera, egy kerület, mely mindig sokszínűségéről, szabados életstílusáról és gyönyörű nagykövetségi épületeiről volt ismert.
