Egy tavaszi tisztítókúra kellős közepén, mikor már minden sejtem és gondolatom kizöldült a spenótos-algás turmixoktól és ezerféleképpen variált zöldséges ételektől, egy törökországi fesztiválról szóló beszámolóra bukkantam, ami meg is hozta az ihletet újabb blogbejegyzésemhez.
Nuray Attilát egy évvel ezelőtt ismertem meg, mikor a budapesti török kulturális központban egy gasztronómiai hónap szervezésén dolgoztam.
Festett tojások, nyuszik, csibék, kalács és sonka.. No hát ezek közül az utolsó kivételével mindent megtalálhatunk Isztambulban (talán még az utolsót is, ha nagyon keressük:)).
Nagyjából ez a frappáns mondat hangozhat el egy török anyuka szájából, mikor a gyereke bejelenti, hogy vega vagy vegán lesz. Mert hogy igenis léteznek vegák ott is, ahol a kebap és a köfte (török fasírt) az úr.
Az olívaolajról, mint a török gasztronómia egyik legfontosabb alapanyagáról már régóta szerettem volna írni, de igazán csak az elmúlt napokban olvasott cikkek adtak hozzá ihletet.
Ígéretem szerint minden hónapban megosztok veletek egy receptet és most az egyik legmenőbb török street-foodra, a lahmacunra (lahmadzsún) esett a választásom.
Isztambul ázsiai oldala méltatlanul elhanyagolt a turisták körében, pedig minden negyede egy-egy kis ékszerdoboz, mely megannyi meglepetést rejt magában.
Tengerillat, sirályok ricsaja, hullámok moraja, hajódudák, horgászok az Aranyszarv-öblöt átívelő hídon, szemet gyönyörködtető halpiacok és hangulatos halas éttermek.
Isztambul, Európa, Galata.. itt folytatódott a kalandozás s második napon! Régi nevén Pera, egy kerület, mely mindig sokszínűségéről, szabados életstílusáról és gyönyörű nagykövetségi épületeiről volt ismert.
Isztambul és gasztronómia… Két olyan szó, melyek hallatán megremeg a szívem! Hát még ha ezt a kettőt párosítjuk! Múlt hétvégén nagy boldogságomra ez így meg is valósult!
