Ahol szúrós csorbókából, repcsényretekből és keserűfűből készül saláta – török termelői piacok

Végre, végre itt a tavasz, berobban a természet és csak úgy ontja magából a csodás zöldségeket és gyümölcsöket! Legnagyobb szerencsénkre a termelők és a piaci árusok is egyre bevállalósabbak és teli pakolják a standjaikat olyan finomságokkal, amelyeket rögtön bedobunk a kis vászontáskánkba, mert annyira szépségesek, aztán otthon kezdjük el bőszen böngészni a netet, hogy mit is lehet kezdeni a pak choi-jal, a mángolddal, a kínai kellel vagy a vörös cikóriával. A welovebudapest.hu nemrég készített egy összeállítást arról, hogy melyek Budapest azon zöldség-gyümölcsösei, ahol igazán különleges alapanyagokat is be lehet szerezni.

Erről jutott eszembe, hogy ha itthon zavarba jövünk néha a választéktól, akkor ez egy törökországi kirándulásunkon hatványozottan így lenne. Sokszor szembesülök ugyanis még én is azzal, (annak ellenére, hogy többszáz receptet olvastam már végig és rengeteg fajta török ételt ettem/főztem már) hogy rengeteg olyan növényi alapanyag fordul elő főleg a kifejezetten egyes régiókra jellemző receptekben, amelyekről nem hogy nem hallottam itthon, de még magyar nevét sem hallottam soha az adott növénynek. Ami nagy boldogság, hogy ezek az alapanyagok a törökországi nagyvárosi élettel nem vesztek a feledés homályába. Bár az elmúlt évtizedekben Isztambulban is látszott a tendencia, hogy sokan inkább csak a szupermarketben szerzik be a krumplit, padlizsánt és paradicsomot és a kereslet hiányában már a piacokon sem nagyon találhatóak a falvakban még annyira kedvelt növények, ez a tendencia mostanában megváltozni látszik. Egyre több őstermelői, sőt biopiac nyílik Isztambul-szerte és az emberek újra kezdik megérezni a piacrajárás báját, közösségteremtő erejét, nem beszélve arról, hogy ezzel kicsit visszatalálhatnak a gyökereikhez, a falusi gasztronómiai tradíciókhoz.

Néhány cikkből sikerült összevadásznom a legtöbb török által ismert (vad)növényeket és, hogy mit kell tudni az elkészítésükről? Mikor sorra több növény esetén kérdeztem erre rá egy korábbi isztambuli utam során, az árus csak legyintett és azt mondta, semmi extra, bánjak úgy mindegyikkel, mint a spenóttal: olvasszak vajat, dobjam rá a leveleket, fonnyasszam meg, esetleg üssek rá egy tojást és talán elbír még egy kis fokhagymát is, de próbáljam ki külön-külön az összeset mert esküszik rá, hogy olyan ízorgiában lesz részem, mint soha egy luxusétteremben sem. Persze használhatjuk ezeket a növényeket tésztabatyu töltelékeként, némelyiket ehetjük nyersen salátaként egy kis citromlével és jófajta olívaolajjal megöntözve és ami fantasztikus bennük, hogy olyan jótékony hatással vannak egészségügyi bántalmainkra, hogy a törökök konkrétan gyógyszer helyett használják őket. Nekem még nem volt lehetőségem arra, hogy végigkóstoljam őket, de nyárra tervezek egy hosszabb gasztrofelfedező utat Törökországba és akkor ígérem, hogy pótolom.

Addig is egy kis ízelítő a különleges török növények világából:

Eşek helvası (szúrós csorbóka) – Hasonlít a gyermekláncfűre, ugyanúgy fehér tejszerű váladékot enged, ha megvágjuk és egy picit szúrósak a levelei, tele van A, B és C vitaminokkal, vassal, magnéziummal. Csak egy picit kell megpárolni, akkor már nem is szúr és salátának állítólag csodafinom!

Isırgan otu (csalán) – Talán ez a legismertebb számunkra, bár leginkább amiatt, amilyen fájdalmat tud okozni, ha hozzányúlunk. Nagymamám mindig ebből csinált teát, mert esküdött rá, hogy vértisztító és majd emiatt sokáig fog élni. (Egyelőre igazolódni látszódik az elmélete, mert 81 éves, isten éltesse még sokáig!!) De ha mégsem szárított formában használnátok teafűnek, akkor pároljátok meg és máris ehető alapja lesz pl. egy szuper bulgursalátának.

Arap saçı (édeskömény) – Tudtátok, hogy nem csak a gumóját, de a leveleit, magjait, szárát, sőt még a virágporát is felhasználhatjátok ennek az ánizsos ízű növénynek? A törökök leginkább bárányos ételek köreteként eszik, érdemes kipróbálni ezt az ízkombinációt.

Hindiba  (mezei katáng) – A levendulára hasonlító virággal büszkélkedő növényt a törökök sokszor keverik köftébe (húsgombóc), de fiatal levelei salátába is tökéletes kiegészítők.