Az elmúlt napokban egy fantasztikus könyvbe vagyok egészen belefeledkezve. Váncsa István “Lakoma” című könyvéről van szó, melyben a görög, török, ciprusi, libanoni, egyiptomi, marokkói, tunéziai és máltai konyhák fantasztikus színességét tárja elénk.
Egy tavaszi tisztítókúra kellős közepén, mikor már minden sejtem és gondolatom kizöldült a spenótos-algás turmixoktól és ezerféleképpen variált zöldséges ételektől, egy törökországi fesztiválról szóló beszámolóra bukkantam, ami meg is hozta az ihletet újabb blogbejegyzésemhez.
Festett tojások, nyuszik, csibék, kalács és sonka.. No hát ezek közül az utolsó kivételével mindent megtalálhatunk Isztambulban (talán még az utolsót is, ha nagyon keressük:)).
Nagyjából ez a frappáns mondat hangozhat el egy török anyuka szájából, mikor a gyereke bejelenti, hogy vega vagy vegán lesz. Mert hogy igenis léteznek vegák ott is, ahol a kebap és a köfte (török fasírt) az úr.
Az olívaolajról, mint a török gasztronómia egyik legfontosabb alapanyagáról már régóta szerettem volna írni, de igazán csak az elmúlt napokban olvasott cikkek adtak hozzá ihletet.
Most, hogy megismerkedtünk a gasztronómiával kapcsolatos alap török kifejezésekkel, ideje áttérnünk az ételekre.
Arra gondoltam, hogy még mielőtt fejest ugranánk a török ételek és italok tengerébe, érdemes lenne megismerkedni az étkezésekkel kapcsolatos kifejezésekkel!
