Elindultak Mekkába a muszlim hívők – az életükben egyszer kötelező – zarándoklatra, török barátaim sorra mosolygó báránykákat posztolnak ki facebookon, miközben vagy vidéki házukban sajátkezűleg vágják le az állatokat vagy a nagyvárosokban bérvágásra fizetnek be. De hogy mi történik tulajdonképpen és mi ennek a gasztronómiai vonatkozása?
Mikor nyáron Máltán voltam nyaralni, sokat gondolkoztam, hogy a leginkább keserű történelmi emlékeken kívül van-e még más, lehetőleg gasztronómiai kapocs ami a máltaiakat a törökökhöz köti?
Füge. Nem tudom eldönteni, hogy szép-e ez a szó. Ugyanakkor minden bizonnyal szebb mint az angol fig, de számomra a török incir (indzsir) szót nem tudja lekörözni. De minek is beszélek magáról a szóról, mikor kimondatlanul, némán is ez a második legszebb gyümölcs a gránátalma után. Szerintem:)
Ti mikor ettetek utoljára egy igazán finom Esterházy-tortát vagy képviselő fánkot? És macaront vagy paleo sütit? Fogadjunk, hogy az utóbbiakra inkább vissza tudtok emlékezni.
Az édesség és a desszert szavak, bátran állíthatom, hogy mindenki számára szinonimái a boldogságnak és az élvezetnek, főleg, hogy már napjainkban a megannyi mindenmentes, mégis finom sütemények azokat is megmentik az édesség nélkülözésétől, akik valamilyen egészségügyi okból nem élvezhetik bármelyik sarki cukrászda kínálatát.
Sajtok, olívabogyó, zöldségek, omlettek, marhából készült kolbász, lekvár, méz, tejszín, török tea és kávé, napsütés, baráti beszélgetések, sirályok hangja a magasban.
Mikor a főzőkurzuson a tanítványaim meglátják, hogy hány kiló cukrot és/vagy tejszínt fogunk használni 1-1 török édességhez, rendszerint felmerül a kérdés, hogy ekkora kalóriabevitel mellett hogyan maradnak a törökök vékonyak?
Felmerülhetne a kérdés, hogy miért is szentelek egy bejegyzést pont a böjt havának, mikor egy gasztroblog pont hogy az evésről kéne, hogy szóljon.
Egy újabb közös pont a magyar és török gasztronómiában: heréből készült ételek. És, hogy mikor eszméltem erre rá? Pünkösd vasárnap, mikor Veresegyházán az ország egyik (szerintem) legjobb éttermében kakashere pörköltet eszegettünk az UNESCO Török Nemzeti Bizottságának elnökével.
Az elmúlt napokban egy fantasztikus könyvbe vagyok egészen belefeledkezve. Váncsa István “Lakoma” című könyvéről van szó, melyben a görög, török, ciprusi, libanoni, egyiptomi, marokkói, tunéziai és máltai konyhák fantasztikus színességét tárja elénk.
